Néhány gondolat a melegvíz ellátásról.

Sokan vagyunk abban a helyzetben, hogy háztartásunk, lakásunk fűtése és ezzel kapcsolatosan melegvíz ellátása megtervezésre, illetve átépítésre szorul.

Az első gondolat, ami ilyenkor megfogalmazódik: „mi legyen az energia forrása”. 

A hőforrás kiválasztásánál több szempontot is figyelembe kell, vegyünk, de ennek meghatározása elsősorban gazdaságossági számítás eredménye,

amelyben az energia hordozó árát, fűtőértékét, illetve a fűtési ill. használati melegvizet előállító készülék hatásfokát vesszük figyelembe.

A fűtési rendszer felújításakor gyakran a használati melegvíz előállítás rendszeréhez is hozzányúlunk, a kettőt együtt kezeljük.

Jelen célom, hogy a melegvíz ellátás kialakításának néhány alapvető megoldását, annak előnyeit, hátrányait bemutassam.

Alapvető, az a kérdés, hogy milyen célra, milyen mennyiségben, hőmérsékleten szeretnénk a melegvizet felhasználni.

Ehhez a következő adatok ismerete hasznos lehet:

Mosogatáshoz 45 °C hőmérsékleten 6-10 l/perc intenzitással 10-30 l víz

Tusoláshoz 38 °C hőmérsékleten 6-10 l/perc intenzitással 30-40 l víz

Kádfürdőhöz 43 °C hőmérsékleten 9-15 l/perc intenzitással 90-150 l víz

Mosdóhoz 38 °C hőmérsékleten 4- 8 l/ perc intenzitással 5-10 l víz

Kézmosóhoz 38 °C hőmérsékleten 2- 5 l/perc intenzitással 2- 4 l víz szükséges átlagosan.

Természetesen egyéni eltérések, szokások lehetségesek, amely függhet a beépítendő szerkezetektől is 

( Jakuzzi kád beépítése esetén valószínűleg a kádfürdő, fiatal hölgyek esetében, a tusolás adatai, bizonyára változnak.)

Ugyancsak statisztikai adat, hogy egy háztartás átlagos melegvíz fogyasztása személyenként milyen mennyiséget jelent naponta:

Kevés csapolóval ellátott, takarékos család 15 – 30 l/ fő

Közepesen ellátott család 30 – 80 l/ fő

Sok csapolóval ellátott család 80 – 140 l/ fő
vizet fogyaszt, ha a vizet 50 °C hőmérsékleten tároljuk.

A fentiek alapján meggondolható, hogy a melegvizet hol állítsuk elő, hogyan tároljuk, milyen hőmérsékleten, - a szállítási veszteségeink ezért különbözőek lesznek.

A víztartalom a rézcső beépítési hossza mentén
                            15 mm         18 mm         22 mm
5 m hossz               0.7 l             1.0 l             1.6 l
10 m hossz             1.4 l             2.0 l             3.2 l
15 m hossz             2.1 l             3.0 l             4.8 l
A melegvíz csak a lehűlt víz kicsapolása után jön.

Ha naponta egy 4 tagú család (napi 4-6 alkalommal) összesen 16-24 alkalomnál többször nyitja meg a csapot különböző időközönként, úgy ez a megnyitási szám összeszorzódik a csővezetékek hosszúságának literben kifejezett mennyiségével. 

(pl 24 X 4,8 = 115 liter melegvíz veszteség jelentkezik)

Ahogyan a táblázat mutatja, 10 – 15 m csőhossz után nem gazdaságos melegvíz vezetéket kiépíteni, takarékosabb lehet egy külön víztároló beépítése, ha elektromos vagy gázüzemű forrásról üzemeltetjük a használati melegvizrendszerünket.

Azonban a vezetékszállításra is van megoldás csökkenteni a viz, a technologiai szennyvíz és az energia költségeket!

További tanács, hogy egy megépítendő melegvíz vezeték esetén elegendő a 15mm csőátmérő, illetve erősített duplaszintű hőszigetelést alkalmazzunk a csővezeték szigetelő héjnak. 

Építsünk be nagyobb szállítási távolság esetén egy keringtető szivattyút, és a legtávolabbi csapolótól vezessük vissza a tartály elejébe egy visszacsapó szepelen jeresztül a lehült vizet. 

A keringtetést egy hökapcsoló inditja, és állítja le. 

Igy csupán a szigetelésen keresztül elvesző hömennyiséget kell megfizetni a napi többszöri néhány másodperces szivattyúzással.

Itt is a szigetelésen van a hangsúly! Akár 3 szoros túlszigeteléssel évi 30 ezer ft energiát takaríthatunk meg!

A hagyományos szigeteléseket pedig alapból felejtsük el!

Így jelentősen csökkenthető a csövek elhűléséből származó veszteségeink.

Az egyes melegvíz termelő berendezések közvetlenül a felhasználás helyén kerüljenek lehetőség szerint beépítésre, ezzel minimalizálva a csőlehűlésből, és a különböző hőfokokon feleslegesen tárolt melegvíz hő veszteségéből származó veszteségeket.

Ismeretes, hogy a tárolt melegvíz hőmérsékletével arányos a tároló vesztesége.

Ha a tartály vizhőmérséklete, 80 celsius fok és a környezeti hő (pincében, alagsorban 12-15 celsius fok!) akkor 65-68 fok hővesztéssel, 

mig ha csupán 50 fokra melegítjük a nagyobb mennyiségű vizet, 

akkor csupán 35-38 kelvin fok különbséggel kell a szigetelésünknek megküzdenie!

A gyártók, ezt az értéket az úgynevezett rendelkezésre állási energia veszteség értékének megadásával jelzik, kWh/nap értékkel megadva.

Ez azt jelenti, hogy egy melegvíztároló mennyi energiát fogyaszt, ha benne a vizet 65 °C értéken tartjuk, miközben vizet egyáltalán nem fogyasztunk belőle.

Manapság épített, 3 szintes családi épületek esetén felmerülő kérdés gyakran, hová építsük be azt a 120, 200, esetleg 300 literes központi melegvíztárolót szükségleteink kielégítésére.

Az alagsorban elhelyezett tároló biztosítja a melegvizet az egész ház számára.

A beépített tároló szükségszerűen a kellő hőmérsékletnél magasabb hőmérsékleten tárolja a melegvizet, ezzel a tárolási veszteség növekszik az egyedileg optimalizált tárolók veszteségéhez képest. 

Alacsonyabb tárolási hőmérséklet és nagyobb mennyiségű tárolt viz esetén a veszteségek is jelentősen csökkennek. 

Solar tartályok esetében pl. legtöbbször nincs lehetőség a tisztításukra, sem pedig az anódcserére.

A legtöbb solártartály pl. nem rendelkezik védőanóddal, mely az elektrokémiai korróziós támadás esetén a bojler idő előtti elromlásához vezethet.

Bevált módszer lett az elmúlt évek során hogy készített hőcserélővel fel tudjuk használni a mára leszerelt,

de jó állapotban lévő hajdúsági iparművek által gyártott magyar villanybojlereket!

Ezzel a megoldással pedig 2-300 ezer ft költséget meg tudunk takarítani egy komolyabb szolártartály vásárlása helyett!